Emlékszem, mikor még a fiaim egy kis lyukkal játszottak a közeli kerítés ajtaján. :-) Amikor megnyomtuk a lyuk helyét, mindig azt kellett mondani: "pik-pik". 

Ma már felnőttek, szinte a kisebb is nagykorú. 

Rendszeresen kiakasztom őket azzal, mikor arról szónokolok nekik, milyen megtiszteltetés az apjuknak lenni. Persze eltúlzom, ilyen komoly témát nem lehet egy-az egyben közölni. 

Van egy olyan érzésem, hogy a "na ne, már megint" mögött valójában élvezik hallgatni. Szeretem őket. Nagyszerű fiúk.