Merthogy már van férfi emancipáció is, melynek lelkes híve vagyok. Szabaduljanak csak fel a férfiak is szerepeik felesleges gúzsaiból, persze a szükséges szálak megtartásával. 

De most a nőiről. Úgy látom, a nők szabadabb szerepei, több önállósága és szabadsága tudatalatt (vagy akár tudatosan is) még jó néhány férfitársamnak okoz gondot. Elfogadni, együttélni vele - nem könnyű nekik. Nem akarom megbélyegezni őket, engem is sokáig zavart, hogy a pozícióm, társadami helyzetem megingott - még úgy kamaszkorom körül, sőt már előtte. Apámon keresztül ezt nagyon is érzékeltem. Jó ember akart lenni, mint én is, ez viszont azt jelentette, hogy nem élhet férfiként úgy, ahogy megszokta. És én sem. 

Hátrébb lettünk kényszerítve, és ez nem volt teljesen fájdalom mentes. Kár, hogy vannak férfitársaim, akik sértődöttségbe és nőgyűlöletbe "menekülnek" sebzett érzéseikkel, vagy éppen előlük. Dehát ez is egy válasz.

Nekem a következő gondolatmenet segített:

Először is, épp elég önmagamért vállalni a felelősséget. Ez így is kellő kompetenciát ad az életemnek.

Másodszor: egy szabadabb nő mellett én is szabadabb lehetek, és kevesebb felelősség nyomja a vállamat. Ügyeket lehet rábízni, bátran menedzselhet ő dolgokat, nem kell mindenről nekem gondolkodni. Most arról nem is akarok beszélni, mikor a férfi dönt, kierőszakol, dominál, de munkát nem fektet a közös ügyekbe, terhet nem vállal. Basáskodik, magyarul. Az ilyen férfi amúgy is viszonylag ritka, hiába állít be a radikális feminizmus mindőnket (férfiakat) ilyennek.

Jó példa a női korlátokra és férfi terhekre az arab országok, ahol - ezt kevesen tudják - a férfiaknak borzasztó sok kötelességük van a velük élő nők felé. A nők korlátozva vannak sokmindenben, de azokon a területeken pl. a férfiaknak pluszban helyt kell állniuk. Nélkülük nő alig léphet az utcára, pl. autóval csak férfi viheti el a nőket, stb. Nagyon toppon kell lenniük ezeknek a férfiaknak, ha szorult beléjük emberség, és én hiszem, hogy a legtöbbje ilyen: jóérzésű ember. Az orrlevágósak kerülnek be a (nyugati) hírekbe, de a többség normalitása sosem volt és sehol sem lesz hírértékű.

Szóval szabadabb élet, kellő felelősség önmagamért és terhektől könnyebb élet - így nézve, nem olyan rossz a női emancipáció. És hát közben gondom volt a mellettem élő nőkre is, engedem őket úgy élni, ahogyan szeretnének. 

Ez is fontos szempont.