Elszomorít a tény, hogy sok férfimozgalmár negatív tapasztalatai miatt minden nőt férfiellenesnek tart. Vagy csak szimplán nárcisztikusnak. Cédának, stb.

Vannak golddiggerek. Vannak véres szájú feministák. És vannak férfigyűlölők. De idehaza legalábbis nem ez a jellemző.

Ahogy én látom: a női hatalomátvétel - noha a világ sokat fordult a nők felé a nyugati kultúrkörben - inkább pár hagymázas radikál femnista álma csak. A nők inkább kapcsolódni akarnak, és örömmel néznek fel ránk, férfiakra - ha úgy élünk. 

Az viszont tény, ma másért néznek fel ránk, mint még 100 éve. Megbízhatónak kell lennünk, apaságot akarónak, gondoskodni és ütközni egyaránt képesnek. Mert a legtöbb nő még mindig a kemény férfiasságot (is) várja tőlünk. De ma már több lágysággal mint korábban. 

Ez van. Lehet ezt szeretni.